Ott tartottam, hogy Teheránozunk egy utolsó estit.
Ez abból állt terv szerint, hogy elmegyünk a Darband utcába kajálni.
Erről azt kell tudni, hogy egy erdős hasadékban megy fel a hegyre rettenet hosszan.
Ugye tudjuk, hogy Teherán egy hegy lábánál fekszik, és a város alső és felső fele között vagy 400m a szintkülönbség, itt az emelkedő tényleg emelkedik. Állítólag az első 300-as Porsche Cayenne kontingens nagy részét visszaküldték, hogy nem gyorsul eléggé a helyi rózsadombon felfele (a hegyre települt gazdag észak-teherániak NAGYON gazdagok)
Tehát emelkedő. Taxival mentünk, de csak egy darabig, mert az oda vezető úton már akkora dugóba kerültünk, amilyen nem is létezik, péntek (vasárnap) este lévén mindenki oda ment rázatni a rongyot.
Tehát gyalog tovább, fel a rengeteg kivilágított, vízzel elárasztott (hűtés) étterem között.
Ami nagyon érdekes, hogy tonnaszám árulják az utcán a lapkákra alakított nagyonédes-nagyonsavanyú lekvárszerű valamit. Nagyon jó a meleg ellen, és energiával is tele van, szeretjük. Ámbár nem kicsit ragad (és most látom, hogy egy képet sem sikerült csinálni róla, így loptam egyet...):
Találtunk egy szimpatikus helyet a 300 egyformából, ahol is az "asztalok" vízben álltak és kacsák/libák úsztak benne.
Ezek nagyon jópofák voltak, kunyeráltak, mint az éttermi macskák szoktak, csak nem húst, hanem zöldséget, meg kenyeret. Ha nem adtam, akkor megfogta a csőrével a szőnyeget és azt rángatta. Kicsit erőszakos...
Megettük a szokásos kebab-joghurt-barberi(kenyér)-ayran kombónkat jó drágán (3000Ft), majd gyalog hazafelé, mert természetesen a dugó még mindig állt felfelé, azaz a taxik sem tudnak feljönni, hogy levigyék a népet. A Tajrish-ig gyalogoltunk (jó óra), ez az északi metróvégállomás, meg navigációs pont, innen taxival haza, mert mindenki dög fáradt, és reggel 6-kor indulás a Kaszpi régióba Narges-sel. :)
Laza 5 óra alvás után felkeltünk (inkább kászálódtunk), pakolásztunk, és szépen el is készültünk időre, így sikerült elkerülni a reggeli csúcsforgalmat.
A terv így nézett ki, 4 napba sűrítve a régió érdekességeit.
Volt benne erdei sátorozás, hegyekben alvás rokonoknál, ezeréves torony, meg pamukkale-szerű lépcsős mészkő-sóstó-forrás képződmény, fürdés a Kaszpi tengerben, őserdő, vályogfalu a hegyen (mint Berat Albániában), és egy asassin vár az erdő közepén, mindez 4 nap lazulós kocsikázással aládúcolva a vidám iráni közlekedés néven említett őskáoszban, mintegy 2000km hosszan.Ez abból állt terv szerint, hogy elmegyünk a Darband utcába kajálni.
Erről azt kell tudni, hogy egy erdős hasadékban megy fel a hegyre rettenet hosszan.
Ugye tudjuk, hogy Teherán egy hegy lábánál fekszik, és a város alső és felső fele között vagy 400m a szintkülönbség, itt az emelkedő tényleg emelkedik. Állítólag az első 300-as Porsche Cayenne kontingens nagy részét visszaküldték, hogy nem gyorsul eléggé a helyi rózsadombon felfele (a hegyre települt gazdag észak-teherániak NAGYON gazdagok)
Tehát emelkedő. Taxival mentünk, de csak egy darabig, mert az oda vezető úton már akkora dugóba kerültünk, amilyen nem is létezik, péntek (vasárnap) este lévén mindenki oda ment rázatni a rongyot.
Tehát gyalog tovább, fel a rengeteg kivilágított, vízzel elárasztott (hűtés) étterem között.
Ami nagyon érdekes, hogy tonnaszám árulják az utcán a lapkákra alakított nagyonédes-nagyonsavanyú lekvárszerű valamit. Nagyon jó a meleg ellen, és energiával is tele van, szeretjük. Ámbár nem kicsit ragad (és most látom, hogy egy képet sem sikerült csinálni róla, így loptam egyet...):
Találtunk egy szimpatikus helyet a 300 egyformából, ahol is az "asztalok" vízben álltak és kacsák/libák úsztak benne.
Megettük a szokásos kebab-joghurt-barberi(kenyér)-ayran kombónkat jó drágán (3000Ft), majd gyalog hazafelé, mert természetesen a dugó még mindig állt felfelé, azaz a taxik sem tudnak feljönni, hogy levigyék a népet. A Tajrish-ig gyalogoltunk (jó óra), ez az északi metróvégállomás, meg navigációs pont, innen taxival haza, mert mindenki dög fáradt, és reggel 6-kor indulás a Kaszpi régióba Narges-sel. :)
Laza 5 óra alvás után felkeltünk (inkább kászálódtunk), pakolásztunk, és szépen el is készültünk időre, így sikerült elkerülni a reggeli csúcsforgalmat.
A terv így nézett ki, 4 napba sűrítve a régió érdekességeit.
Néha volt halálra rémülés, már láttuk magunkat a szalagkorlátban, árokban, szembe jövő kivilágítatlan traktoron, vagy épp az ablakon berepülő motorost. De valahogy mindig megúsztuk, vagy csak mi paráztuk túl, de mindenképp kijelenthető, hogy Narges kiválóan vezet, szerintem a legjobb női sofőr, aki mellett valaha ültem. 120-szal 5 cm oldaltávolság mellett bemegy 2 autó közé "előzni", 20 cm követési távolságot tart, és mindig az utolsó pillanatban fékez - mint mindenki. A hegyi szerpentinen 2x voltam úgy, hogy inkább kiszállok, mert már a vizet csavartam a majrévasból, pedig nem szokásom - csak nem nagyon akartam elhinni, hogy a Dacia Logannak megfelelő helyben összeszerelt Renault be fogja venni a kanyart. Persze a lopakodóra festett fekvőrendőrökön rendre átrepülünk, mint a hazárd megye lordjai, és minden alkalmat megragadunk, hogy lehetőleg 30 embert tartsunk fel egy megfordulással, de ez itt megszokott:) És természetesen radar, meg minden hülyeség nélkül elsőre beparkol egy szalvétányi helyre (ok, a lökhárítón nem sok festék van). Erről jut eszembe, hogy megsemmisített egy pillanat alatt: parkolatam be egy szűk helyre, majd pillanat alatt kiparancsolt, hogy majd ő beáll, mert várnak rám (már vagy 3 másodperce), azóta valami meghalt bennem... :)
Szóval miket láttunk?
- Vresk vasúti völgyhíd, amire az építtető sah felparancsolta a tervezőmérnököt családostul, és úgy ment át rajta az első vonat. Akkor hitte el, hogy jó lesz. Ezek a sahok már csak ilyen paranoidok
- Badab Sourt Spring: olyan, mint Pamukkale Törökországban, csak kisebb, és sajnos nem védett, volt, aki kocsit mosott benne:( Persze ide is jó Cyrus (Samyan ) platón utaztunk, ennél királyabb nincs, gyerekként a seggem vertem volna a földhöz örömömben, most meg azért, mert nem tudtam rendesen kapaszkodni:)
Azért éjjel bazorgálta a fejemet a vásznon keresztül, hogy esetleg nem játszunk-e. Az erdőből való lejövetel a hegy túloldalán masszív offroad volt, vízmosásokkal, iszonyat lejtőkkel meg kövekkel. Itt azért én vezettem... kis autó szépen kitett magáért, de időnként meg kellett állni féket hűteni, a motorfék nem volt elég semmire. És ami még nagyon tetszett: itt még a tüskéskóró is szép kék(lila?) színben tündököl:
- Gonbad Kavus: ebben a városban van egy 1000 éves torony, ami tök jó állapotban van. Belül töküres, az egyetlen felhasználása: ha a közepén állsz, nagyon vicces akusztikája van.
- Kaszpi tenger!! És végre meg is tudtam benne fürödni, nem úgy mint Kazahsztánban, ahol nem tudtunk odajutni a szar terepen.
- Másik dzsungel, ahol Narges rokonai élnek a hegyek között (kb 6 hónapot évente, a többiben járják a világot). Nagyon állat szerpentinnel elérhető hely, itt facsartam ki a vizet a vasból, mikor éjjel próbáltuk Colin McRae-t utánozni. Nappal aztán megbosszultam, mikor én vezettem visszafelé:) Hely, panoráma gyönyörű, a vacsira sütött pizza pedig nagyon finom volt. Érdekes, hogy letakarják fedővel az edényt, és a fedőre is raknak parazsat. Így a teteje is ropogós. Éjjel pedig jött egy jó nagy róka látogatóba az udvarra.
- Masoole falu: vályogból épül hegyoldali falucska, nagyon tündéri (ld. Berat). Ittünk, ittunk (ayrant), nézelődtünk. Egy mecsetre nézett az ablakunk, és reggel nem volt víz, mert sok idő, míg felpumpálják odáig. Legközelebb ezt is tudom...
- Asszaszinok vára. A dzsungel közepén, 350m szintet gyalogolva a 40 fok 90% párában, lehet megtalálni a várat. Nem nehéz, mert végig árusok vannak az út mellett, és kibetonozták a lépcsőt. Így se piskóta a felmenetel, de a vár elég impozáns. Nem csoda, hogy nem sikerült őket legyőzni a 300 lovasból álló seregünknek az 1200-as években (ezzel is foglalkoztunk a magunk dolga helyett). Épp filmforgatás volt, lehet, hogy benne leszek a tv-ben:)
Összegzés
-----------
Nagyon kellemes 3 hetet sikerült a perzsák földjén töltenem, ha tehetem biztosan visszamegyek még. Kedves emberekkel ismerkedtem meg, és sok szépet láttam. Az ország még mindig nagyon olcsó, bár az utóbbi években többszörösére drágult, siessen, akit menni szeretne.
Az ország államformája diktatúra, ezt azért vegyétek számításba, igazodni kell az iszlám szabályokhoz. Ha ez nem esik nehezetekre, nincs probléma, szeretik a vendégeket, és várnak szeretettel.
Szeretnék, ha őket is emberszámba vennénk, mi nyugatiak, és nem kevernénk őket az arabokkal.
Kitörnének abból az imidzsből, amit a nyugati média süt rájuk, de nem könnyű nekik, vasmarokkal szorítja a rendszer az embereket. Nem akarnak bántani senkit, és az iszlám is csak nyűg a nyakukon.
Engem sikerült meggyőzni.
Jöttem, láttam, visszamennék - ahogy Jean Reno a hülye lovag...
Ennyi volt, mese volt.
Akit érdekelnek további részletek, írjon kommentet, és szívesen válaszolok minden kérdésre.
A korábbi postokat még kiegészítem képekkel, addig is kedvcsinálónak 1-2:
Ha tetszett, további hasonló beszámolókat pedig itt találtok:
Budapest-Bamako
Central Asia
Caucasian Challenge
