Pesten elég rendesen esett az eső. Ennek később meg jelentősege lesz...
Tehát eső esett, nem nezett ki jól az ég, es mivel volt egy repjegyem is Teheránba, elindultam Iránba.
Zsolti kivitt a reptérre (köszi), és mivel Bp. elázott és a gyorsforgalmin méteres víz állt, az M0 felé kellett menni, igy a checkinnél a sor végére kerültem. Emellett nincs vizumom, csak egy 7 jegyű számom, amire állítolag fogok Teheránban kapni, kicsit szkeptikus vagyok:)
Átszállas Isztambulban, oda már csak standby boarding pass.
Innen 2 út van: a.) nincs hely es átkerulok egy másik járatra b.) upgrade business class-ra ingyen. Na ilyen velem sose tortenik... De. Életem első business útja, hát ez valami világi, vízszintesre nyitható szék, szuper kaják, házi limonádé - van fotóm, de a blogon egyelore ezek sávszélességi okokbol nem lesznek - és egy kellemes ur mellé kerültem, jót beszélgettünk, nagyon megörült, hogy Magyarországról jövök, mert ő is. Üzlet, rokonlátogatás? Nem. Ő a nagykövet - mondta szerényen - es adott egy névjegykártyát. Keressem meg majd otthon ad nekem egy magyar kiadvanyt Iránról, most készült el...
Jol indul a buli:)
Leszálltunk rendben (2:30perc az időeltolódás, helyi idő szerint 6 óra, 30 fok). Megtalálom a vízum irodát, kis papírmunka és kapok egy vízumot 60EUR-ért. Csomag is szepen megjott (közben észrevettem, hogy a vízum csak 15 napos, 20 helyett, nem baj meg egy megoldandó feladat...)
Ahogy kiléptem a zöld folyosón egybol megtalalátak a jóakarók, séndzsmani, taxi, hotel, babámf.sza, köszi, megoldom. Végignéztem a repteret, meglepő módon szinte minden nyitva volt.
Bementem egy szimpatikus "bankba" váltani. 36000RIAL/EUR. Mondom az nem jó, nem nyertél, a szomszédod a jobb. Erre ő: A, ha felmész egy emeletet ott van "change office", és adnak 42000-et is! Köszi, barátom:) Felmentem, 15 perc várás, mert a lányok számolják a pénzeket, a helyiek meg idegesen lobogtatnak másikakat. Ügyesen előrefurakodtam, es másodikként le is váltottam 50EUR-t, es már dagadtam is a rengeteg bankjegytol, több, mint kétmillo Rialom van!!! :)
***
A penzrol
A fizetőeszköz a Rial. Legkisbb papir címlet 500 (ez kb 3.5Ft asszem) , a legnagyobb 500K, meg vannak érmék. Ezt még nem sikerült szerezni, mer folyton cukorkát kapok a boltban a visszajáró helyett...
Elkerülendő a nagy számokkal valo dobálódzást és az egyszerűséget, legtöbbször "Toman"-ban mondják az árakat, ami =10 Rial. Aztán találd ki, hogy most épp melyikről van szó...
***
SIM kártyát jól elfelejtek venni örömömben, hogy egy szolgáltatóval az infók ellenére mégis működik a roaming, mindössze 695Ft egy perc és 225Ft egy SMS, jó hogy van:) Kifelé megbeszélem egy olasz párral, hogy seroljunk taxit, így kijövök félárbol: 2200Ft a 36(!)Km-es útért. Befejeztem a pénzezést, csak az arányok érzékeltetése végett...
A közlekedés sűrűjébe csöppentünk - a szokásos unortodox kresz - sávok csak viccből, 3cm követési és oldaltávolság, elsőbbségre szavuk sincs, és persze mindezt 100-as tempónal. De az övet be kell csatolnom, helyes. Sajna csak egy darabig volt ez vicces ,mert a város elején láttam egy földön fekvő motoros nőt, aki felett nagy ordibálás ment, de ő nem mozgott és senki sem foglalkozott vele, pedig a haja is fedetlen volt, mentő sehol. Nem tűnt rendjén az állapota.
Megérkeztünk az olasz pár célállomására, az én vonatállomásom (mennék egyből Shiraz-ba, kb 1000km) is a szomszédban van a könyv szerint, persze sehol nem találtam, mert az összes táblán gyerekrajz van, az emberek pedig készségesen elirányítanak arra amerre szerintük mennék, szerintem meg nem. Mindegy, beleakadtam egy metróállomásba, ez jó lesz, van vagy 5 vonaluk, majd eligazodom.Vettem egy marék jegyet, mert olcsó, és közben kitaláltam, hogy kicsit kezd rámtörni a "mi a f.szt keresek én itt" érzés, szerencsére hamarabb elmúlt, mint ahogy Indiában keresztül szaladt rajtam az elso currys csirke:)
10 perc alatt megittam az első másfél literes vizemet - közben hirtelen már 45 fok lett, kezdődik a buli, ezt már szeretem:) Vonat le van szarva, inkabb bemegyek Teheránba, ledobni a cuccomat egy hotelban, és várost nézni. A könyv ajánlja a Firouzeh Hotel-t az Amir Kabir utcában, egyből odataláltam egy 12 milliós városban, marha ügyes vagyok, térkeppel:)
Úgy tűnik a város tematikus, a boltokat tekintve. Az én utcám az autóalkatrészeknek, és főként különböző járművekre való gumiknak van dedikálva, így vizet nem tudok venni. Képzeljetek el egy utcát kilométer hosszan, ahol minden bolt ugyanazt árulja, elhanyagolható különbségekkel. Közben elkövettem egy végzetes hibát. Ennek a papíron (aszfalton) 2, valóságban 4.73 sávos útnak a rossz oldalán indultam el. Zebra, lámpa van, de szemmel láthatólag csak a szabvány megfelelés miatt, hasznalni nem lehet.
Leültem egy fa tövébe a cuccomra, és pár percig figyeltem hogyan kell itt működni. Nem hiszem el. Nyugod tempóval határozottan be kell ügetni a száguldó kocsik és motorok közé, azok meg körbefollyák az embert, de a lassítás legenyhebb jele nélkül. Elsőre halálfélelem, de egész meg lehet szokni...
Hotel meglett, kellemes hűvös, kedves recepciós, aki 3 telefonon beszél és 5 vendéggel foglalkozik, mindenkinek mindent intéz, mondja, hogy 5 perc és segít. Addig alszom 1,5 órat a kanapén. Ami jol esett, de nem vicces, hogy eltűnt a táskám. Kiderül, hogy tévedésből levitték a raktárba, ahol nem ismertem fel. Asszem pihennem kéne. Mindegy, megvan, mit is akarok?
Vonatjegyet Shirazba, meg estig lerakni a táskámat. No problem. Nem akarok inkább repülni? Csak 1 óra, és 40USD(!!). Hogyne akarnék, vonat mostmár végképp le van szarva, pedig azon akartam aludni, mindegy, kezdek kicsit meghatározatlanodni... De jön egy még jobb ajánlat: van itt ez a 2 spanyol (apa+fia), velük serolhatok egy szobát Shirazban, 4 csillag, de csak 2 csillagos ár, de helyben ki kell fizetni, és ők busszal mennek. Fasza, ez tetszik, társuljunk! Indulás este, addig városnézés Paco és Juan társaságában. Nagyon jól elvagyunk, igen komolyan hasznát veszem a 3 hónapos Duolingo hátteremnek, mert az angollal azért néha hadilábon állnak, de mindig osszerakjuk ki mit akar:) Meglátogattuk a nemtudom nevű kertet benne egy marhajo Green Palace-al, ami tele volt tükrökkel...
Sajnos most abba kell hagyjam, mert kidobtak a netcafe-ból... Holnap folytatom...
Tehát eső esett, nem nezett ki jól az ég, es mivel volt egy repjegyem is Teheránba, elindultam Iránba.
Zsolti kivitt a reptérre (köszi), és mivel Bp. elázott és a gyorsforgalmin méteres víz állt, az M0 felé kellett menni, igy a checkinnél a sor végére kerültem. Emellett nincs vizumom, csak egy 7 jegyű számom, amire állítolag fogok Teheránban kapni, kicsit szkeptikus vagyok:)
Átszállas Isztambulban, oda már csak standby boarding pass.
Innen 2 út van: a.) nincs hely es átkerulok egy másik járatra b.) upgrade business class-ra ingyen. Na ilyen velem sose tortenik... De. Életem első business útja, hát ez valami világi, vízszintesre nyitható szék, szuper kaják, házi limonádé - van fotóm, de a blogon egyelore ezek sávszélességi okokbol nem lesznek - és egy kellemes ur mellé kerültem, jót beszélgettünk, nagyon megörült, hogy Magyarországról jövök, mert ő is. Üzlet, rokonlátogatás? Nem. Ő a nagykövet - mondta szerényen - es adott egy névjegykártyát. Keressem meg majd otthon ad nekem egy magyar kiadvanyt Iránról, most készült el...
Jol indul a buli:)
Leszálltunk rendben (2:30perc az időeltolódás, helyi idő szerint 6 óra, 30 fok). Megtalálom a vízum irodát, kis papírmunka és kapok egy vízumot 60EUR-ért. Csomag is szepen megjott (közben észrevettem, hogy a vízum csak 15 napos, 20 helyett, nem baj meg egy megoldandó feladat...)
Ahogy kiléptem a zöld folyosón egybol megtalalátak a jóakarók, séndzsmani, taxi, hotel, babámf.sza, köszi, megoldom. Végignéztem a repteret, meglepő módon szinte minden nyitva volt.
Bementem egy szimpatikus "bankba" váltani. 36000RIAL/EUR. Mondom az nem jó, nem nyertél, a szomszédod a jobb. Erre ő: A, ha felmész egy emeletet ott van "change office", és adnak 42000-et is! Köszi, barátom:) Felmentem, 15 perc várás, mert a lányok számolják a pénzeket, a helyiek meg idegesen lobogtatnak másikakat. Ügyesen előrefurakodtam, es másodikként le is váltottam 50EUR-t, es már dagadtam is a rengeteg bankjegytol, több, mint kétmillo Rialom van!!! :)
***
A penzrol
A fizetőeszköz a Rial. Legkisbb papir címlet 500 (ez kb 3.5Ft asszem) , a legnagyobb 500K, meg vannak érmék. Ezt még nem sikerült szerezni, mer folyton cukorkát kapok a boltban a visszajáró helyett...
Elkerülendő a nagy számokkal valo dobálódzást és az egyszerűséget, legtöbbször "Toman"-ban mondják az árakat, ami =10 Rial. Aztán találd ki, hogy most épp melyikről van szó...
***
SIM kártyát jól elfelejtek venni örömömben, hogy egy szolgáltatóval az infók ellenére mégis működik a roaming, mindössze 695Ft egy perc és 225Ft egy SMS, jó hogy van:) Kifelé megbeszélem egy olasz párral, hogy seroljunk taxit, így kijövök félárbol: 2200Ft a 36(!)Km-es útért. Befejeztem a pénzezést, csak az arányok érzékeltetése végett...
A közlekedés sűrűjébe csöppentünk - a szokásos unortodox kresz - sávok csak viccből, 3cm követési és oldaltávolság, elsőbbségre szavuk sincs, és persze mindezt 100-as tempónal. De az övet be kell csatolnom, helyes. Sajna csak egy darabig volt ez vicces ,mert a város elején láttam egy földön fekvő motoros nőt, aki felett nagy ordibálás ment, de ő nem mozgott és senki sem foglalkozott vele, pedig a haja is fedetlen volt, mentő sehol. Nem tűnt rendjén az állapota.
Megérkeztünk az olasz pár célállomására, az én vonatállomásom (mennék egyből Shiraz-ba, kb 1000km) is a szomszédban van a könyv szerint, persze sehol nem találtam, mert az összes táblán gyerekrajz van, az emberek pedig készségesen elirányítanak arra amerre szerintük mennék, szerintem meg nem. Mindegy, beleakadtam egy metróállomásba, ez jó lesz, van vagy 5 vonaluk, majd eligazodom.Vettem egy marék jegyet, mert olcsó, és közben kitaláltam, hogy kicsit kezd rámtörni a "mi a f.szt keresek én itt" érzés, szerencsére hamarabb elmúlt, mint ahogy Indiában keresztül szaladt rajtam az elso currys csirke:)
10 perc alatt megittam az első másfél literes vizemet - közben hirtelen már 45 fok lett, kezdődik a buli, ezt már szeretem:) Vonat le van szarva, inkabb bemegyek Teheránba, ledobni a cuccomat egy hotelban, és várost nézni. A könyv ajánlja a Firouzeh Hotel-t az Amir Kabir utcában, egyből odataláltam egy 12 milliós városban, marha ügyes vagyok, térkeppel:)
Úgy tűnik a város tematikus, a boltokat tekintve. Az én utcám az autóalkatrészeknek, és főként különböző járművekre való gumiknak van dedikálva, így vizet nem tudok venni. Képzeljetek el egy utcát kilométer hosszan, ahol minden bolt ugyanazt árulja, elhanyagolható különbségekkel. Közben elkövettem egy végzetes hibát. Ennek a papíron (aszfalton) 2, valóságban 4.73 sávos útnak a rossz oldalán indultam el. Zebra, lámpa van, de szemmel láthatólag csak a szabvány megfelelés miatt, hasznalni nem lehet.
Leültem egy fa tövébe a cuccomra, és pár percig figyeltem hogyan kell itt működni. Nem hiszem el. Nyugod tempóval határozottan be kell ügetni a száguldó kocsik és motorok közé, azok meg körbefollyák az embert, de a lassítás legenyhebb jele nélkül. Elsőre halálfélelem, de egész meg lehet szokni...
Hotel meglett, kellemes hűvös, kedves recepciós, aki 3 telefonon beszél és 5 vendéggel foglalkozik, mindenkinek mindent intéz, mondja, hogy 5 perc és segít. Addig alszom 1,5 órat a kanapén. Ami jol esett, de nem vicces, hogy eltűnt a táskám. Kiderül, hogy tévedésből levitték a raktárba, ahol nem ismertem fel. Asszem pihennem kéne. Mindegy, megvan, mit is akarok?
Vonatjegyet Shirazba, meg estig lerakni a táskámat. No problem. Nem akarok inkább repülni? Csak 1 óra, és 40USD(!!). Hogyne akarnék, vonat mostmár végképp le van szarva, pedig azon akartam aludni, mindegy, kezdek kicsit meghatározatlanodni... De jön egy még jobb ajánlat: van itt ez a 2 spanyol (apa+fia), velük serolhatok egy szobát Shirazban, 4 csillag, de csak 2 csillagos ár, de helyben ki kell fizetni, és ők busszal mennek. Fasza, ez tetszik, társuljunk! Indulás este, addig városnézés Paco és Juan társaságában. Nagyon jól elvagyunk, igen komolyan hasznát veszem a 3 hónapos Duolingo hátteremnek, mert az angollal azért néha hadilábon állnak, de mindig osszerakjuk ki mit akar:) Meglátogattuk a nemtudom nevű kertet benne egy marhajo Green Palace-al, ami tele volt tükrökkel...
Sajnos most abba kell hagyjam, mert kidobtak a netcafe-ból... Holnap folytatom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése